Tormási Vyktória (HazaÍrók) keresett meg a minap, hogy készíthetne-e velem egy interjút a Kiadóról. Rövid gondolkodás után igent mondtam, és kíváncsian vártam a kérdéseket, amik rövidesen meg is érkeztek.

Tíz évvel ezelőtt még csak irogattam és kacérkodtam az első naplóm kiadásával, amivel 2013 őszéig vártam.. és vártam. Akkor egy kiadó igent mondott a kéziratomra, és 2014 nyarán meg is jelent az első könyvem. Volt benne öröm és keserűség is, azonban egy dolgot nem tudnék elvitatni, sem tagadni: annak a kiadónak köszönhetem, hogy még azon a nyáron magam is a kiadó alapítás mellett döntöttem. Köszönet érte Viktornak és Péternek. Nélkülük valószínű, hogy mostanra nem az álmomat élném a mindennapjaimban.

Az elmúlt majd hét évben rengeteget tanultam a könyvszakmáról, a könyvkiadásról, a közösségi média hasznosságáról, az írói létről, a történetmesélésről, és még hosszan sorolhatnám mi mindenről. Aki ismer, tudja, hogy nem csinálok dolgokat fél gőzzel. Vagy beállok, mindent tudni akarok és a megszerzett tudást felhasználva valami jobbat alkotok, vagy bele se kezdek.

A könyvek világa - olvasóként - már sok évtizede része az életemnek, azonban az elmúlt években a kiadói feladatokkal gazdagodva, nem is értem miért nem korábban váltottam pályát. De talán tényleg minden akkor érkezik az életünkbe, amikor készen vagyunk rá. Bár nem minden "fenékig tejföl", mégis minden egyes nap örülök a döntésemnek. Szeretem, amit csinálok. Szeretem, ahogy egy-egy írói álom testet ölt a kiadott könyveinkben. Szeretem látni, ahogy lépésről-lépésre haladva, egyre több elismerést kapnak a szerzőim.

Dolgunk akad bőven. Együtt meg is valósítjuk, amit kitűztünk magunk elé.

Az interjú kérdéseket és a rájuk adott válaszaimat itt elolvashatjátok: HazaÍrók

Örömmel tölt el, hogy másnak is fontosak a hazai szerzők. Köszönöm a felkérést.