Nekem az írás nagyon régóta része az életemnek, az identitásom egy szegmense is ebből fakad, sőt! A pár éve megfogalmazott személyes küldetésem meg sehol sem lenne e nélkül. Írónak lenne nagyon felemelő érzés.

Ahogy az olvasás is rendkívüli élményekkel gazdagíthat bennünket. Tizenkét éves korom óta falom a könyveket. Többféle zsáner is közel áll hozzám, akad pár kedvenc íróm is, és a szívemnek legkedvesebbet a legjobb barátaim közé sorolhatom, amiért egész életemben hálás leszek.

Amikor úgy döntöttem, hogy színre lépek, és publikálom az első könyvem, sok ismerősöm kacagott ki, biztatni nagyon kevesek biztattak. Azonban azok, akik igazán ismernek, tudják, amit a fejembe veszek, attól eltántoríthatatlan vagyok. 

Az első könyvemnek köszönhetem, hogy mostanra már van egy kis kiadóm, egy könyves webáruházam, és egy irodalmi közösség alapjait is én rakhattam le, mely mostanra már átlépte a 17.000 fős taglétszámot. Szóval létezésem a könyvek világa nélkül kevésbé lenne boldog. 

Az azonban minden írói léthez hozzátartozik, hogy a laikusok kérdésekkel bombázzál őket, amikor megtudják, hogy írásra adták a fejüket. Ezen kérdések közt sok mosolygásra ad okot, de van olyan is, amitől egyértelműen falra mászunk mindannyian.

Utóbbiakat szedte össze írótársam, Andrási Adél. Olvassátok el: 1000konyv.blog.hu